Rövid történeti áttekintés:

A XVIII. század végén még nagyon sok különböző típusú és szőrzetű pásztor- és hajtókutya volt Belgiumban. Egy csoport lelkes kinológus elhatározta, hogy rendet teremt e kiegyensúlyozatlan helyzetben, és A. Reul professzortól, a cureghemi állatorvosi iskola docensétől kértek tanácsot, akit a belga juhászkutya „atyjának” nevezhetünk. A fajta hivatalosan 1891 és 1897 között alakult ki. 1891. szeptember 29-én, Brüsszelben megalakult a Belga Juhászkutya Klub, és még ebben az évben, november 15-én Reul professzor találkozót szervezett Cureghemben, melyen 117 kutya vett részt. Ezen az összejövetelen kiválasztották a fajta legjobb egyedeit. A következő években szigorú szelekcióval, csak néhány, közeli rokonságban álló tenyészkan bevonásával folyt a tenyésztés. 1892. április 3-án megszületett az első, részletes fajtaleírás, mely 3 szőrváltozatot ismert el. De ekkor még a belga juhászkutya, ahogyan akkor fogalmaztak, csak az igénytelen emberek fajtája volt, vagyis a külseje hagyott még némi kívánnivalót maga után. Ezért vették csak fel 1901-ben a fajta első képviselőit a Société Royale St. Hubert (LOSH) törzskönyvébe. A következő években lelkiismeretes kinológusok szorgalmasan dolgoztak a fajta típusának egységessé tételén és a hibák kiküszöbölésén. Azt mondják, 1910 körül már megszilárdult a fajta típusa és karaktere. A belga juhászkutya fajtatörténete során az egyes színek és szőrtípusok elfogadását sokszor vitatták, de a fajta anatómiáját és használhatóságát illetően mindig egyetértés uralkodott.