A kutyafajtákat felületesen ismerő emberek többsége általában észrevétlenül megy el a malinois mellett. Azon kevesek, akik pillantást vetnek rá, talán fel sem ismerik, vagy legfeljebb valamiféle sudár német juhásznak aposztrofálják. Ezzel szemben a vérbeli sportkutyások és versenyzők között mindenki tudja, hogy valójában mit is rejt a név. A fajta nemzetközi szinten viharos karriert futott be a legkülönfélébb kutyás sportok területén, itthon azonban a nagy áttörés még várat magára, bár igen biztató jelek mutatkoznak arra, hogy ez a helyzet hamarosan változni fog.
Nagy Zoltán iskolavezető, kutyakiképző különösen elkötelezett „mali-hívő”, hiszen 11 éve foglalkozik a fajtával, és hazai munkaversenyeken szerzett első és második helyezéseit is természetesen malinois-val érte el. Úgy gondolom, hogy tapasztalatai hasznos útravalóul szolgálhatnak mindazok számára, akik komoly szándékkal és ezzel a nagyszerű fajtával szeretnének belefogni a munkakutyázásba.

– Akkoriban, mikor Lurkó (Gyúrókúti Arko) hozzám került, még nem igazán volt ismert itthon a malinois. Természetesen hallottam róla, tudtam, hogy csúcsképességű fajta, de testközelből nem igazán ismertem. Munkakutya-kiképzőként az ember általában magasra teszi a lécet, és igen szigorú szempontok alapján választ fajtát magának, ám „vakon” belevágni a malizásban eleinte kissé kockázatosnak tűnt. Később azonban már egy pillanatig sem volt kérdéses számomra döntésem helyessége. Tudom, hogy kissé közhelyesnek hangzik, de „szerelem volt első látásra”. Amit azelőtt csak újságokban, könyvekben olvastam róla vagy távolról csodáltam benne, ott élt, lüktetett a közvetlen közelemben. Egyszerűen lenyűgözött agilitása, gyorsasága, munkaszeretete, az a tűz, amivel dolgozik.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem estem abba a hibába, amit sajnos sokan elkövetnek a malinois-val kapcsolatban, és nem akartam rögtön „lehozni a csillagokat az égről”. Más fajtákkal gyűjtött tapasztalataim alapján éreztem, hogy a mali habitusában, vérmérsékletében, karakterében eltér a klasszikus munkakutya-fajtáktól, ezért igyekeztem másképp viszonyulni hozzá. Ma már azt mondhatom, hogy igen kifizetődő volt ez az óvatosság. Sokakat elvakít egy kiváló malinois káprázatos teljesítménye, ugyanakkor nem ismerik az eredményekhez vezető utat. Meggyőződésem, hogy az egyes fajták között igenis van különbség, és a kiképzőnek idomulnia kell hozzájuk a sikerek érdekében.

A malinois egyik legjellemzőbb tulajdonsága reakcióinak példátlan gyorsasága. Ezt a kiképzésénél mindenképpen figyelembe kell venni. Mivel emellett igen erőteljes ösztönkészlettel rendelkezik – mely képezhetőségének, illetve sikereinek alapja –, a legapróbb hibára is azonnal reagál, tehát nagyon könnyű elrontani. Azt is hozzá kell tennem, hogy ennek a fordítottja is igaz. Egy jól „felépített” kutyával nagyon látványos és komoly sikereket érhet el az ember. Ehhez azonban szakmai felkészültség, sok türelem kell, és nem utolsósorban – ahogy azt korábban említettem – a fajtához való teljes idomulás szükséges.

Egyes bírálói kissé érzékenynek tartják a fajtát, pedig valójában nem ez a megfelelő szó. Én inkább szenzitívnek nevezném, ami azt jelenti, hogy szempillantás alatt, és igen intenzíven reagál a környezetből érkező, külső ingerekre. Mint mondtam, a kiképzés szempontjából legfontosabb ösztönkésztetései (zsákmányszerző- és védőösztön) nagyon erősek. Ezek közül is a zsákmányszerző ösztönt emelném ki, melyet kölyökkortól kezdve folyamatosan fejleszteni kell. Ennek kapcsán érdekes tapasztalat számomra – amit eddig más fajtáknál ennyire markánsan nem figyeltem meg –, hogy megfelelő módszerrel próbálkozva a gyengébb zsákmányszerző-ösztönnel bíró kutya is látványosan javítható e téren. Ezzel szemben a védőösztön később teljesedik ki benne, tehát ilyen értelemben a mali későn érő fajta. Erre nagyon kell ügyelni, és ezen a téren csak fokozatosan, a megfelelő korban és érettségi szinten szabad terhelni.

A malinois rendkívüli módon képes ráhangolódni a gazdájára, és erős tenniakarás jellemzi, ezért a poroszos, kemény dresszúra nem igazán neki való, viszont a játékos motiváción alapuló módszereket mintha csak rá szabták volna. Ragaszkodásától függetlenül azonban nem hiszek abban, hogy ideális családi kutya lehet belőle. Ez a fajta munkát, komoly feladatokat igényel, és elválaszthatatlan a legkülönfélébb kutyás sportoktól, versenyektől. A kutya és gazdája élete csak akkor lesz harmonikus, ha a mali megkapja a szükséges szellemi és fizikai terhelést, ami, aktivitását ismerve, szinte kizárólag a kiképző- vagy versenypályán bizotsítható számára. Pusztán sétáltatással, labdázással nem lehet kiaknázni a benne rejlő képességeket. A malinois munkára született, és igazán a pályán „kezd élni”.

Igaz ugyan, hogy a malinois ma már nem ismeretlen fajta hazánkban, mégis úgy vélem, hogy a vele való foglalkozást – még kutyakiképzőként is – külön el kell sajátítani. Többéves gyakorlattal, versenytapasztalatokkal és a velük folytatott évtizedes munkával a hátam mögött is, a mai napig mindig tanulok valami újat a kutyáimtól, illetve a fajtáról. Mivel profi munkakutyaként ismert és elismert fajta, sajnos akadtak, akik más fajtáknál egyébként bevált módszerekkel, erőltetett ütemben haladva akartak látványos eredményeket kipréselni belőle, aminek következtében idő előtt túlhajszolták, kiégették, összetörték őket. Kudarcaik okát pedig nem önmagukban keresték, hanem a fajtát, illetve a magyar kutyákat okolták. Ez azért furcsa, mert a „besült” próbálkozások négylábú bűnbakjai legtöbbször neves és bizonyítottan tehetséges külföldi vérvonalak leszármazottai voltak, tehát sikertelenségük oka vélhetően nem ebben, hanem az „emberi tényezőben” rejlett.

Véleményem szerint a malinois olyan drágakő, melyet míves szerszámmal, aprólékos megmunkálással ragyogó ékszerré tehetünk, ugyanakkor ha vésővel, nagykalapáccsal esünk neki, szilánkokra fog törni. Szerencsére vannak biztató jelek, melyek arra utalnak, hogy a szemléletváltás elkezdődött, amit a közelmúlt malinois-s eredményei is bizonyítanak. Ennek kapcsán ki szeretném emelni Árokszállási Győzőt, Ferro-Házi Pajkossal, és Ocskó Andrást, Belga-Házi Cézárral, akik idén májusban, a németországi Aue-ban megrendezett munkakutya-világbajnokság igen erős mezőnyében – mindhárom fázisban – közel 80%-os teljesítményt mutattak fel. Eredményük– melyhez ezúton is gratulálni szeretnék – a magyar malisok büszkeségére válik. Mindemellett óriási fegyvertény, hogy Dr. Sin Zoltán elismerésre méltó munkájának köszönhetően a 2006-os Belga Juhászkutya VB Székesfehérvárott kerül megrendezésre. Bízom benne, hogy az említettek és a hozzájuk hasonlóan elkötelezett emberek áldozatos tevékenységével a malinois hamarosan itthon is elfoglalja azt a vezető pozíciót a munkakutyázás területén, melyet jelenleg nemzetközi szinten képvisel.

A malinois fajtával
Balaskó Norbert
ismertette meg olvasóinkat.