Belga juhászkutya alatt a köznyelv leginkább a tervuerent érti, holott az elnevezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom, hiszen négy különböző változatot takar. Ha pusztán a külsőt nézzük, e „négyesfogat” rövidszőrű tagja, a malinois túlzásoktól mentes küllemével akár észrevétlenül elsikkadhatna a dús sörényű tervueren, az éjfekete groenendael, illetve a göndör fürtös lakenois mellett, ám a benne rejlő értékek fényesen túlragyogják visszafogott megjelenését.

„Rövid haj, hosszú ész” – mondhatnák a malinois-tulajdonosok kedvenc fajtájukra, és valljuk meg, nem is nagyon járnának messze az igazságtól. A malinois ugyanis „vérprofi” munkakutya, mely a kutyás sportok, feladatok bármelyikében – legyen szó agility-ről, őrző-védő versenyről, szolgálati, terroristaelhárító- vagy mentőkutya-munkáról – az élvonalbeli elitet képviseli.

Juhászkutya-múlt

Sikerességének titka – egyéni adottságain kívül – vélhetően juhászkutya-örökségében gyökerezik. A juhászkutyák (német juhász, belga juhászebek, beaucereon, border collie stb.) kutyás sportokban, és egyáltalán bármilyen kutyás munkában elért eredményei, illetve az abban betöltött vezető szerepük nyilvánvalóan nem a véletlen műve. Próbáljunk meg elvonatkozatni a fajtajellegzetességektől, és gondoljuk végig általánosságban a juhászkutyák feladatait.

A nyáj, a jószág terelgetése önmagában korántsem egyszerű feladat a kutya számára. Nem pusztán azért, mert a birkák, tehenek bizony tudnak igen makrancosak és komiszak is lenni, hanem mert munkája során egyaránt tudnia kell önállóan megoldani bizonyos helyzeteket, ugyanakkor mindenekfelett követnie kell gazdája utasításait, alá kell vetnie magát irányításának. Mindeközben egy sor olyan hatás dolgozik benne, melyek közül egyesek erősítik, mások blokkolják örökölt ösztönkészletét. Ha távolabbról vizsgáljuk, és leegyszerűsítjük a kérdést, akkor tulajdonképpen egy ragadozó állat úgy hajkurássza potenciális zsákmányát, hogy mindeközben aláveti magát az ember parancsának, és visszatartja természetes késztetését a préda megragadására és megölésére.

Mielőtt azonban teljesen elvesznénk a juhászkutyák képességeit meghatározó ösztönök és ingerek szövevényes világában, annyit bizton leszögezhetünk, hogy munkájukból adódóan e fajtákat érték a legösszetettebb ingerek, és szelektálták a legmagasabb szintű elvárások, aminek tükrében érthetővé válnak kiemelkedő képességeik, valamint hihetetlen sokoldalúságuk.

Életmentő versenyzés

Természetesen nem volt ez másképp a malinois esetében sem. A fajta a Brüsszel és Antwerpen között található Mechelen (népies nevén Malines) városáról kapta a nevét. A XIX. század végén megindult iparosítás, valamint az ezzel együtt csökkenő állatállomány miatt egyre kevésbé volt szükség munkájára, ám a mindeközben növekvő népszerűségnek örvendő bemutatók és versenyek szerencsére kapóra jöttek számára. Ezeken az erőpróbákon – akárcsak korábban – a teljesítmény számított, nem pedig a külső. Annak ellenére, hogy a malinois mindig kiválóan szerepelt a megmérettetéseken, nagyobb népszerűségre csak Közép-Belgiumban tett szert, mert az emberek többségének jobban tetszettek dús bundájú rokonai. Idővel megváltozott a helyzet, és napjainkban a malinois világszerte elsőosztályú munkakutyává nőtte ki magát.

A malinois tulajdonképpen a profi könnyűatléta prototípusát képviseli a kutyák színes világában. Harmonikus, szikár testfelépítéssel, könnyű csontozattal rendelkezik, ezáltal nagyon gyors és fordulékony. Sebessége nem csupán mozgásra értendő: reflexei is kiválóak, így az adott szituációban fellépő reakciói is pillanatok alatt lezajlanak. Erre megdöbbentő példát meséltek nekem, melyet egy „Ring” munkaversenyen készült videófelvétel bizonyított. A Ring – melyben a malik igen sikeresen szerepelnek – leegyszerűsítve speciális, szabadfogású őrző-védő sportot takar, ahol a kutyáknak változatos, kiszámíthatatlan és életszerű szituációkban kell dolgozniuk, megengedettek az egésztestes fogások, de maximális elvárás az önkontroll és irányíthatóság. Nos, a felvételen szerepelt egy malinois, aki a menekülőelfogás feladatát kapta. A kiképző ráküldte kutyáját a sprintelő segédre, majd közvetlenül a fogás előtt „Ereszd–Hozzám”-ot vezényelt. A kutya viselkedése lélegzetelállító volt. A parancs elhangzásakor már a levegőben úszott, de amint meghallotta az utasítást, a másodperc törtrésze alatt megfordult, majd négy lábbal dobbantva ellökte magát a segédről, és teljes erejéből vágtatott gazdájához.

Profi, de csak profiknak

Hát igen, a jó malinois hozzáértő kézben ilyen és ehhez hasonlóan elképesztő teljesítményekre képes – ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy mindezt csak szakértelemmel, türelmes és kitartó munkával lehet kihozni belőle. Hatalmasat csalódhatnak azok, akik azt gondolják, hogy a mali csodakutya, aki mindent pillanatok alatt megtanul, és meg sem áll a csúcsig! Hamis illúzió pusztán csak a kutyától elvárni a kiemelkedő teljesítményt, az esetleges csalódás vagy kudarc esetén őt okolni pedig becstelenség. Csúcsszuper versenyautóval sem lehet futamot nyerni, ha a volánnál közepes vagy még rosszabb sofőr ül. Ráadásul a malinois olyan „versenyautó”, melybe csak kormányt és féket szereltek – gázpedálra nincs szükség, mert mindig maximális fordulatszámon pörög a motor. Többek közt ez az a tulajdonsága, melynek köszönhetően kivételes eredményekre képes a versenypályán, ugyanakkor szintén emiatt kiképzését nagyon könnyű elrontani.

A mali másik jellegzetessége a korábban már említett villámgyors reakcióképessége. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a malinois nagyon ösztönerős kutya, ezért ha kiképzése során túlzott terhelésnek teszik ki vagy idejekorán nagy nyomás alá veszik, teljesen tönkre lehet tenni. Mindez fokozottan érvényes az őrző-védő munka azon fázisában, ahol a kutya ösztönváltásait igyekeznek kialakítani. Ennek lényege a zsákmányszerző- és védőösztön fejlesztése, illetve az ezek közti stabil váltás elérése, ami lehetővé teszi, hogy a különböző szituációkban ható, eltérő ingerek ellenére munkája precíz, magabiztos legyen. Belátható, hogy mindez milyen körültekintést igényel, ha a reakciók, váltások pillanatok alatt lezajlanak.

Ez sarkalatos pont az eredményesség szempontjából. A zsákmányszerző ösztönnel többnyire nincs is baj, feltéve, hogy fokozatosan terhelik. A jó képességű malikban nagyon erősen jelen van, és továbbfejlesztéséhez sem kell túl nagy „bűvészmutatvány”. Az őrző-védőzéshez szükséges védőösztön fejlesztése, illetve kiaknázása azonban már nem ennyire egyszerű, mivel csak később teljesedik ki olyan mértékben, hogy kiképzés során szerephez jusson. Szomorú, de sok, alapvetően jó képességű malinois „vérzett már el” önhibáján kívül olyan kiképzők keze alatt, akik más munkakutyafajták kiképzéséből vett metodika alapján viszonyultak hozzá.

„Monsieur szangvinikum”

Az ilyen jellegzetes hibák közé tartozik a túlzott határozottság és erélyesség is. Egy-egy olyan pórázrántás például, ami egy rottweilernek meg sem kottyan, a malinois személyiségére hosszabb távon igencsak „demoralizálóan” hat. Becsmérlői érzékenynek titulálják emiatt, holott egyszerűen csak arról van szó, hogy alapvetően szangvinikus természete és a benne lezajlódó idegfolyamatok gyorsasága folytán egyszerre fogad be minden külső információt. Mindebből következően már nevelésének korai szakaszától fogva igen nagy figyelmet kell szentelni gondos szocializációjára, ezáltal megtanulja kiszűrni és elkülöníteni a környezetből érkező ingeráradatból a fontos és az érdektelen hatásokat. A malinois szellemi képességeit felesleges volna ecsetelni. A fajta maga a megtestesült intelligencia, és ha oktatnák neki, talán még a trigonometriát is ugyanolyan gyorsan elsajátítaná, mint az akadályugrást.

Akik kételkednek a malinois keménységében, ne feledjék, hogy Franciaországban, Belgiumban elsőszámú szolgálati kutyaként tartják számon, és az igen veszélyes harci feladatokat ellátó kommandós egységek soraiban is elsősorban ők szolgálnak. A közelmúltban az interneten volt alkalmam megnézni egy olyan videófelvételt, melyet szolgálati malik munkájáról készítettek. A bemelegítő feladatot a segéd kocsiból való kirántása jelentette, ezt követte a veszettül tüzelő fegyveres megrohamozása, „enyhe” nehezítéssel, ugyanis a fogáshoz a kutyának egy autót kellett átugrania. A „hab a tortán” pedig az a gyakorlat volt, amikor a csibész ellentétes oldalról „kapott” két kutyát, melyek egyszerűen belerobbantak a támadóba, és még az a kutya sem lazított fogásán, akire az ütközésektől megtántorodott ember teljes testsúlyával ráesett.

Az eddigiekből az is kiderült, hogy a malinois rettentően temperamentumos, mozgékony állat, aki „mindkét végéről égeti a gyertyát”, és már csak ezért sem való mindenki kezébe. Pusztán sétálgatással, esetleg labdázással képtelenség kiaknázni szellemi és fizikai kapacitását, levezetni felgyülemlett energiáit. Esetenként akkora mozgásigény, lelkesedés és tettvágy feszíti, hogy hajlamos akár a szabályos fizikai rosszullétig túlpörgetni magát.

Kertben és lakásban egyaránt jól elvan, de mivel rendkívül erősen kötődik gazdájához, a lakást jobban kedveli; ez esetben ragaszkodása időnként terhessé is válhat, hiszen nem lehet anélkül felkelni a fotelből, hogy a malinak ne azonnal a séta, munka, játék lehetősége jutna először eszébe. Persze ha megkapja a számára megfelelő terhelést, nem fog gondot okozni.

Mi sem árulkodik jobban arról, hogy a malinois-nak mindig teljesítményorientált elvárásoknak kellett megfelelnie, mint sziklaszilárd egészsége. A fajtára jellemző súlyos betegség egyelőre még nem ismert, tőzsdebrókereket megszégyenítő sebességű életvitele ellenére akad olyan egyed, aki 10-12 évesen is, igaz, kicsit öregesen, de dolgozik. Remélhetőleg ez az állapot így is marad, bár félő, hogy az érezhetően növekvő népszerűség a malinois-t is fel fogja hígítani. Hogy ez ne történhessék meg, csak azok válasszák maguknak, akik kellő elkötelezettséget éreznek a fajta iránt, továbbá legalább olyan komolyan veszik és igénylik a kutyakiképzést, mint maga a malinois.